2012. július 17., kedd

Régi idők

Régi idők krónikái


 Westeros történelmének kezdete a múlt homályába vész. Ezt az ősi időszakot nevezik Hajnalkornak. Az Első Emberek eljövetelét megelőzően az egész kontinenst az Erdő Gyermekei lakták, más misztikus lényekkel együtt (mint például az óriások). A hagyomány -12.000 körülire datálja az Első Emberek eljövetelét, akik Dorne felől kezdték meg hódításukat, és felperzselték a varsafákat amerre csak mentek. Ezzel a tettükkel magukra haragították a Gyermekeket, akik háborúba indultak ellenük obszidián fegyverekkel, és íjjakkal, továbbá mágiával. Mágikus erejükkel megemelték a tenger szintjét, hogy elmossák a támadókat; ekkor hasadt meg a Dorne-i félsziget, és alakult ki a Törött Kar (The Broken Arm) és a szigetcsoport, ami később a Kőlépcsők (The Stepstones) nevet kapta. De ez sem volt elég, hogy megállítsa az embereket, akik számban és erőben nagyobbak, technológiájukat nézve pedig fejlettebbek voltak a Gyermekeknél.


Több száz éven keresztül folyt köztük a háború, még végül -10.000 környékén Istenszem szigetén a két nép békét kötött egymással: az Első Emberek letelepedhettek, megkapták a nyílt területeket, és a partvidéketeket, de a belső vidékeket, és a mély erdőket, valamint a fennmaradt varsafa-ligeteket a Gyermekek birtokolták. Idővel a Gyermekek megtanítják az Elsőket Isteneik tiszteletére, és az emberek átveszik a Régi Istenek Hitét.


E békeszerződés aláírásával megkezdődött a Hősök Kora, amely azokról a nagy férfiakról, és nőkről lett elnevezve, akik az ezt követő békében és jólétben éltek. Számos nemesi ház egészen eddig az időszakik vezeti vissza családfáját, és erről a korszakról szól a legtöbb dal és legenda is. Azonban ez a korszak volt a megpróbáltatások ideje is. -8.000 környékén beköszöntött a Hosszú Éjszaka: az eddigi leghosszabb, leghidegebb és legsötétebb éjszaka terült Westerosra, amely több mint egy generáción keresztül kitartott. A jég északról kiindulva egyre nagyobb területeket borított be. A beállt sötétség leple alatt pedig egy rémséges faj, a Mások támadtak az emberiségre: ellenük vonultak, megölték őket, majd haláltalanként feltámasztották őket, hogy szolgálatukra legyenek a háborúban. 


Reménytelennek tűnt a helyzet, ám a Gyermekek felfedezték, hogy az obszidiánból készült fegyverekkel meg lehet ölni a Másokat. A nagy hős, akit a keleti mondák Azor Ahaiként ismernek, vezette a háborút a Mások ellen, s miután az ellenséget visszaűzték az Örök Tél Földjére, Brandon Stark, az Építő megépítette a Falat északon az óriások, és ez Első Emberek segítségével. Valószínűleg az Erdő Gyermekei is segítettek, hiszen a hatalmas jégfalat mágia szövi át. Ezzel egy időben megalapították az Éjszakai őrséget, hogy a Jég-öböltől a Reszkető-tengerig húzódó Fal tizenkilenc őrtornyában felügyelve óvják Westerost a Másoktól. 


Nem sokkal azután, hogy a Fal megépült, kinevezték a sorban tizenharmadik őrség parancsnokot: egyesek Boltonnak mondják, mások szerint a Magnar vagy az Umber családhoz tartozott, megint mások szerint a Flint, a Norrey vagy a Woodfoot családok őse volt. Rettenthetetlen harcos hírében állt, ám beleszeretett egy nőbe, kinek bőre olyan fehér és hideg volt, mint a Hold, szeme pedig kék csillagként ragyogott. Sokan a Mások egyik tagjának vélték. Miután visszatért vele az őrségbe Éjkirálynak nevezte ki magát, s nőt pedig királynénak, és tizenhárom éven keresztül uralkodtak a Falon és környékén, mígnem saját testvére, az Észak Királya, valamint az északi vadak közüli Falon Túli Király, Joramun, legyőzte őt. Halála után jöttek rá, hogy a Másoknak áldozott embereket, bűneiért még nevének említését is megtiltották. Egy legenda szerint Joramun birtokában volt egy kürt, a Tél Kürtje, amit ha megfúj valaki, felébreszti az óriásokat a földben. 


 A keleti kontinensen, Essos földjén, Andalos-hegyeinél megszületett a Hét Hite. A mitológiájuk szerint a legfelsőbb isten megjelent az andal népnek, és arra bíztatta őket, hogy hódítsák meg Westerost. Így hát hajókat építettek, vitorlájukra és páncélzatukra egy hétágú csillagot festettek, isteneik jelképét, és megindultak Westeros ellen, ahogy annak idején az Elsők tették. Az Ujjaknál értek partot, és meghódították a Völgyet. Az Elsők és az andalok háborúja évszázadokon keresztül tartott, és Westeros földjei egyenként andal uralom alá kerültek. Ezeken a földeken felperzselték a varsafákat. A Cailin-árok fontos stratégiai helyszínnek bizonyult a háborúk során, hiszen a többszöri próbálkozás ellenére sem esett el soha. Az andalok végül megenyhültek, és az északi földeket meghagyták az Első Embereknek, bár házasság révén idővel befolyásuk alá vonták ezeket a területeket is. 


A hódítás következményeképp a Gyermekek apránként eltűntek. Továbbá a meghódított területeket öt királyságra osztották: A Völgy és Ég Királysága (ma az Arryn-völgy), a Szikla királysága (a Nyugatföldek), a Vas-szigetek Királysága, a Folyók Királysága (a Folyóvidék), és a Viharföldek Királysága. Ezekben az országokban elterjesztették a Hét Hitét.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése